2014. december 3., szerda

Ha már blog – őszinte felismerés Önmagamról és az Édesanyákról általában



A minap bementünk ügyet intézni a városba, és amíg a Férjem beugrott fodrászhoz, mi egy kávézó felé vettük az irányt a gyerekekkel a szakadó esőben. Abigél pici esernyőjével ugrált pocsolyáról pocsolyára, én a magam esernyőjét Dávid fölött tartottam a babakocsin, majd bőrig ázva benyitottam egy cukrászdába. Letelepedtünk két idős néni asztala mellé, Dávidot megszoptattam, míg Abigél lelkesen kenegette szét a habos sütijét, majd nevetgéltünk, játszottunk. Aztán befutott Andris is egy kávéra. Elmenőben voltunk éppen, amikor az egyik idős néni odajött hozzám, és azt mondta: Had gratuláljak, Ön egy igazán nagyszerű Édesanya! Nem tudtam hirtelen megfelelően reagálni szavaira, de bizonyára a néni e nélkül is tudta, milyen sokat jelentettek a szavai…
Ma ködös, nedves idő volt, mégis sétálni mentem a gyerkőcökkel délután, mert vágytam a friss levegőre. Hirtelen őzikéket pillantottunk meg, aztán elkezdtük követni őket. Menet közben Dávid elaludt, Abigéllel pedig egy csipkebogyó bokornál kötöttünk ki, és bohóckodva köpködtük ki a bogyók kevésbé ízletes magjait. De nem is ezek a cselekedetek a lényegesek, hanem a mögöttük lévő érzések: ilyenkor mindig rám tör a hála érzése, hogy Édesanya lehetek, hogy minket választottak a gyermekeink, hogy van lehetőségem és erőm ennyit foglalkozni velük és ilyen apró, szép élmények részesei lehetünk együtt.
Sajnálom azokat a pici gyerekeket, akiknek az édesanyja dolgozik, és nem tud rájuk elegendő időt szánni. Keleten alapvető, hogy a nők nem dolgoznak, csak a családdal foglalkoznak. Ott még tudják, hogy kinek mi az igazi feladata. Nemrég találkoztam egy anyukával, aki arra panaszkodott, milyen beteges a kislánya az óvodában, és azt tanácsolták neki, inkább vegye ki és maradjon vele otthon. Elmesélte, hogy a kislánya születése után 1 hónappal már visszament dolgozni, nem is szoptatta, és egy dajka nevelgette. Nem csodálkozom, hogy a kislánya beteges. És nem sajnálom a helyzete miatt, mert ha nem dolgozna, maximum a bőrkabátról és a műszempilláról kellene lemondania. Az Élet döntések és akaratok kérdése, és én úgy gondolom, hogy minden döntésünknek azt kellene támogatnia, hogy a gyerekeink ép testtel és lélekkel fejlődhessenek. Ők testesítik meg a jövőt, a fejlődést, és ahogy egy házat is az alapoktól kell kezdeni megépíteni, úgy egy öntudatos, egészséges felnőttnek is rengeteget ad egy kiegyensúlyozott gyerekkor. És ezért a Szülők a felelősek, senki más!
Kitérnék egy kicsit az agykontrollra is: gyerekvállaláskor hinni kell abban, hogy ahová Isten bárányt ad, oda legelőt is ad. Hinnünk kell abban, hogy Anyaként lehetőségünk lesz otthon maradni a gyerekünkkel legalább óvodás koráig, és hogy a Sors segít abban, hogy ne kelljen az anyagiak miatt aggódnunk és ezért feladnunk gyermekeink kiegyensúlyozott, egészséges fejlődését meleg családi légkörben. Lehetséges, hogy a műszempilláról és a bőrkabátról le kell ezért pár évig mondanunk, de a csillogó, boldog gyermekszemeket látva megéri...