Testi méregtelenítés fogantatás előtt

Ahogy az újszülöttet is tiszta, szeretettel előkészített otthonba visszük haza a kórházból, úgy az embriónak is tiszta, méreganyagoktól mentes testben a legideálisabb megfogannia. A méregtelenítés mind az anyára, mind az apára vonatkoztatva nagyon fontos, hiszen kettőjükből fog megszületni egy új élet.

Szeretnék az alábbiakban ismertetni néhány természetes és egyszerű módszert, melyeket minden párnak érdemes lenne alkalmaznia gyereknemzés előtt:

A méregtelenítés célja, hogy minél kevesebb káros anyag legyen a szervezetben. Ennek két aspektusa is van: egyrészt minimálisra kell csökkenteni a bevitt méreganyagokat, másrészt segíteni kell a már bekerült, felhalmozódott méreganyagok kiürülését.

Kezdjük azzal, hogyan vihetünk be minél kevesebb káros anyagot testünkbe. Először is szokjunk le a káros szenvedélyekről: a dohányzásról, a drogokról és az alkoholról. Bizonyított, hogy a dohányos nőknél gyakoribb a koraszülés aránya és a fejlődési rendellenességgel született gyermekek száma, nem beszélve arról, hogy a baba is fogékonyabb lesz a káros szenvedélyekre. A férfiak esetében az ondó minőségét rontja a cigarettázás. Az alkohol sejtölő méreg, ezért a központi idegrendszeren keresztül az egész szervezetre kihat. Kedvezőtlenül befolyásolja a szexuális életet: hol túlfűtött nemi vágyat, hol pedig impotenciát okoz. Heti 1 dl vörösbor azonban az egészségünkre válik, annyit bátran elkortyolhatunk, de semmilyen más alkoholt ne engedjünk meg magunknak a méregtelenítés alatt! Ki szeretnék térni a gyógyszerfogyasztásra is, hiszen az is függőséget okozhat, és káros hatással lehet a szervezetünkre. Amennyiben lehetséges, térjünk át az alternatív, természetes gyógymódokra betegségeink kezelésénél, és hagyjuk el a gyógyszereket! Kérjük hozzá szakember segítségét!

Itt külön kiemelném a fogamzásgátló tablettákat, melyek bár napjainkban már alacsony hormontartalmúak, mégis megzavarják a természetes hormonegyensúlyt szervezetünkben. Még a pártalálás területén is félrevezethet bennünket szedésük, ugyanis a természetes szaglóösztönöket (melyek a megfelelő társ kiválasztásában igen jelentős szerepet játszanak) teljesen összezavarják. Ha gyermekáldásra vágyunk, mielőbb hagyjunk fel ezen készítmények szedésével még akkor is, ha nem azonnal szeretnénk még gyereket, vagy ha még nincs mellettünk a megfelelő társ!

A táplálkozásra vonatkozóan összességében arra kell odafigyelnünk, hogy elkerüljük az élelmiszeripar által előállított „rafinált”, kémiai anyagokkal kezelt élelmiszerek fogyasztását, valamint a fehér lisztet, fehér cukrot, félkész és mélyhűtött termékeket, tartósítószerekkel, ízfokozókkal, adalékanyagokkal kezelt, sós és zsíros termékeket. Emellett növeljük a nyers, friss, biológiailag minél tisztább ételek bevitelét: együnk sok zöldséget, gyümölcsöt, gabonát és magvakat. A szupermarketek helyett inkább a helyi piacon vásároljuk meg a fogyasztásra szánt élelmiszereket, és azokat nyersen vagy egyszerűen elkészítve (párolva vagy növényi zsíron átsütve) fogyasszuk. A helyes táplálkozás részletesebb kifejtését az „Egészséges táplálkozás a várandósság alatt” című részben fogom majd ismertetni.

Most pedig térjünk át a felhalmozódott méreganyagok kiürítését elősegítő módszerekre:

Először egy 6 hetes mustármag kúrát ajánlanék minden párnak, mely a bélrendszert és a vért tisztítja meg, valamint a szervezet anyagcseréjét természetes úton szabályozza. A kúrának hashajtó hatása nincs, azonban bő székletet eredményez, ugyanis a magvak emulziója kitisztítja a bélben lévő lerakódásokat. A fehér mustármagot gyógynövény- vagy bioboltban szerezhetjük be, fogyasztás előtt azonban öblítsük át vízzel egy szűrőkanálban. Minden nap nyeljünk le belőle éh gyomorra, egészben, rágás nélkül 1 csapott evőkanálnyit egy korty vízzel, valamint a főétkezések előtt is nyeljünk le belőle egészben 1-1 kávéskanálnyit szintén vízzel.

Ez alatt a 6 hét alatt fogyasszunk gyógyteát is, mely lehet készen kapható salaktalanító tea, vagy magunk is elkészíthetünk egy keveréket az alábbi módon: Vegyünk azonos arányban kökényvirágot, csalánlevelet, ezerjófüvet és kamillavirágot, majd jól keverjük őket össze. A keverékből forrázzunk le 1 teáskanálnyit 2,5 dl tisztított vízzel, hagyjuk 10 percig állni, majd szűrjük le. Naponta két csészével fogyasszunk belőle, étkezések előtt.

A 6 hetes kúra után következhet a máj méregtelenítése az alábbiak szerint: 1 héten át fogyasszunk minden nap éh gyomorra 2 mokkáskanál kurkumaport, ami kitágítja a májutakat. Ezután következhet a máriatövis kúra, mely során vagy olajat, vagy gyógyteát fogyasztunk. Amennyiben a máriatövis magolajat választjuk, mely minden gyógynövény- és bioboltban beszerezhető, úgy 3 héten keresztül minden nap nyeljünk le belőle egy mokkáskanálnyit (80 kg testsúly felett 1 teáskanálnyit) reggel éh gyomorra, a szájban a nyállal jól elkeverve. Amennyiben a gyógyteát részesítjük előnyben, úgy szerezzünk be máriatövis magot, és daráljuk át mákdarálón. 1 teáskanálnyi magot forrázzunk le 2,5 dl tisztított vízzel, hagyjuk lefedve 15 percig állni, majd szűrjük le. Naponta háromszor fogyasszunk belőle 1-1 csészével étkezések előtt, 3 héten át.

A tisztító kúrák során figyeljünk a napi minimum 2,5-3 liter tiszta víz bevitelére, hogy vizeletkiválasztó és húgyúti rendszerünk is tisztulhasson. Minden hétvégére iktassunk be szabadtéri programot a friss levegőn, kiránduljunk vagy biciklizzünk a természetben, hogy tüdőnk megtisztulását is elősegítsük. A méreganyagok távozását hatékonyan segíti az izzadás is, ezért sportoljunk rendszeresen és időnként járjunk el szaunázni!

Amennyiben sikeresen végigcsináljuk a fent bemutatott 3 hónapos tisztító kúrát, saját közérzetünkön, testünkön és lelkünkön is érezni fogjuk a jótékony hatást és a megtisztulást. Egészségtudatosabbá válunk, ami a várandósság alatt is nagy segítségünkre lesz. Egy egészséges, méreganyagoktól mentes, feltöltött szervezetben pedig egészen biztosan nagyobb eséllyel fog megfoganni egy új élet, és pici teste a legelső pillanattól kezdve egészséges lesz, hiszen megteremtettük neki a feltételeket hozzá.

Azoknak, akiknél nehezen érkezik a jövevény...

Most pedig térjünk ki azokra a párokra, akik a gyerekfoganás nehézségeivel küzdenek. Elsőként azt tanácsolnám nekik, hogy gondolkodjanak el az alábbi kérdéseken: Valóban vágyok saját családra és gyerekre? Valóban a jelenlegi társammal szeretnék közös gyereket? Tudok-e teljesen azonosulni a férfi/női szerepkörrel? Milyen félelmeim vannak a gyerekvállalással kapcsolatban?

Az utolsó kérdést szeretném bővebben kifejteni, ugyanis a félelmek tudják a legjobban blokkolni vágyaink beteljesülését. Lehetséges, hogy félünk a kötöttségtől, attól, hogy a gyerekvállalás korlátokat fog jelenteni nekünk. A korlátokat nem egy gyerek állítja életünkben, hanem mi magunk. Saját döntésünk, hogy családunk gyarapodása miatt beszűkítjük vagy kitágítjuk életünket. Hiszen egy gyerek azt veszi természetesnek, amit a szüleitől példaként lát és tapasztal. Nálunk is sokkal nyitottabb még mindenre, ezért ő maga korlátolni biztosan nem akar majd minket.

Félelmünk másik tárgya lehet az anyagi biztonság. Sokan azért nem mernek gyereket vállalni, mert még előtte lakásra, családi házra, autóra gyűjtenek, vagy félnek, hogy nem lesz pénzük felnevelni a kicsit. Itt idéznék egy sort a Bibliából: „Ahová Isten bárányt ad, oda legelőt is ad.” Sosem tudhatjuk, hogy mit hoz a jövő: a jelen anyagi biztonsága váratlan fordulatok miatt akár meg is inoghat, de igaz ez fordítva is: a jelen bizonytalansága a megfelelő pozitív hozzáállással és kitartással bármikor jobbá fordítható. Az élet természetes része a folytonos változás, így az is, hogy egyszer kicsit jobb, egyszer kicsit rosszabb. Ne feledjük, hogy egyszer minden elmúlik: ezért a hullámhegyek idején igyekezzünk minél jobban feltöltődni energiával és hittel, a hullámvölgyek idején pedig ne engedjük, hogy elhatalmasodjon rajtunk a félelem, hanem bízzunk és tartsunk ki. Hiszen mind a jó, mind a rossz elmúlik. Merjünk tehát az anyagiaktól függetlenül visszakapcsolódni a szeretethez, és engedjük, hogy egy új élet még többet hozzon életünkbe! Vajon öreg korunkban mi hozna boldogságot az életünkbe? Az, ha párunkkal, gyerekek nélkül egy pazar házban élhetnénk, melynek az udvarában két luxusautó parkol, és magányos csend lengene be mindent, vagy az, ha egy szerényebb házban várhatnánk hétvégi ebédre gyermekeinket és unokáinkat, és gyerekzsivaj lenghetne be mindent? Persze a pénz és a gyerekek megléte együtt is lehetséges, ám semmiképp se válasszuk az előbbit az utóbbi kárára.

Sok nő fél a testi átalakulástól és magától a szüléstől. Őket szeretném biztosítani a felől, hogy ha eléggé tudatosan élünk, odafigyelünk a táplálkozásunkra és a testmozgásra, valamint testileg és lelkileg is felkészülünk a szülésre, akkor ezt a folyamatot nem terhességként, hanem valódi áldott állapotként tudjuk megélni. Itt is csak azt tudom hangsúlyozni, hogy életünk alakulásáért mi vagyunk a felelősek, és rajtunk múlik, mit hogyan élünk meg: problémaként vagy csodaként. Ahogyan testünk képes átalakulni, úgy képes vissza is alakulni, nem beszélve arról, hogy az anyává válás még inkább kibontakoztatja egy nő nőiességét mind lelki, mind testi szinten.

A legfontosabb, hogy megtanuljuk figyelmünket és gondolatainkat céljainkra – ez esetben a gyermekáldásra - koncentrálni a kifogások és félelmek helyett. Felejtsük el, hogy félünk attól, mit hoz a jövő, hiszen azt sosem tudhatjuk. Felejtsük el, hogy a saját, esetleg nehézségekkel teli gyerekkorunk, vagy generációs átkok, esetleg környezetünk negatív befolyásolása okolható azért, mert nem lehet gyerekünk. Tudatosítsuk magunkban, hogy minden pillanatban megváltoztathatjuk az életünket, ha úgy döntünk, hogy a félelmeket elengedjük, a gondolatainkban rejlő energiát pedig céljainkra fókuszáljuk, és ezért minden nap imádkozunk Istenhez. Ne bonyolítsuk túl életünket és ne keressünk kifogásokat: inkább tegyük a dolgunkat, élvezzük a jelent, és higgyünk a vágyainkat beteljesítő jövőben. Egyszerűbben fog menni, mint gondolnánk!

Hogyan találjuk meg Ő-t?

Napjainkban sajnos elég sok pár küzd a gyermekfogantatás nehézségével, illetve vannak, akik még a megfelelő társ megtalálásához sem jutottak el modern korunk erkölcsi és kapcsolatbeli torzulásai miatt. Szeretném mindenkiben tudatosítani, hogy nem a külvilágtól függünk, ugyanis minden bennünk van. Mi teremtjük meg a saját valóságunkat, ezért bármikor dönthetünk úgy, hogy változtatunk helyzetünkön. Ha pedig valóban, teljes szívből vágyunk valamire, akkor Isten is mellénk áll, hogy valóra válthassuk azt.

Kezdjük azokkal, akik még nem találták meg a családalapításhoz megfelelő társukat: Először is azt tanácsolom, hogy a külvilág helyett irányítsák a figyelmüket befelé, és vizsgálják meg önmagukat, tegyenek fel maguknak pár kérdést: Azonosulni tudok-e a valódi női szereppel? Nőként viselkedek-e? Nőként gondolkodok-e? Vágyom-e valóban arra, hogy Feleség és Anya legyek? Szeretem-e magam annyira, hogy megengedjem magamnak a boldogságot? Megfelelő helyre fókuszálom-e a figyelmemet (azaz a vágyaim vagy a félelmeim vezérelnek)? Vannak-e megfelelő példaképeim? Megfelelő emberek vesznek-e körül?

A keresztény hit tanításain elgondolkodva is visszatalálhatunk az igazi egységhez, és helyrerakhatjuk a modern kor társadalma által belénk szuggerált torzulásokat. Sok nő küzd manapság az egyenjogúságért, próbálja bizonyítani, hogy önállóan is megállja a helyét az életben, képes karriert építeni, sok pénzt keresni és nem függeni senkitől. A nemeknek azonban vannak ősi jogon, genetikában kódolt szerepei, mely szerint a nő dolga, hogy kialakítsa és fenntartsa az otthon és a család szeretetteljes légkörét, nevelje a gyerekeket, és átadja nekik minden tudását. Ez nem jelenti azt, hogy nem képes dolgozni, és hogy kevesebbet ér egy férfinál, sőt! Aki nőnek születik, sokkal többet bír, sokkal több területen kell helyt állnia, mint egy férfinak. A fő szerepköröket azonban szét kell választani: ha egy nő vágyik egy igazi férfira, akkor viselkedjen és éljen nőként, így társa is fel tudja venni mellette valódi szerepkörét.

Hogy könnyebb legyen megérteni életünk társának megtalálásának kulcsát, szeretném megosztani személyes történetemet, mely már több mint 3 éve kezdődött:

Párkeresésem első lépéseként megfogalmaztam magamban, majd le is írtam vágyaimat: hogy milyen társat szeretnék, hogyan képzelem el vele az életemet, milyennek képzelem el magamat mellette. Ezután következett a hitem megerősítése, vagyis annak tudatosítása, hogy amit megfogalmaztam, az valóban elérhető számomra. Szeretem magam annyira, hogy megérdemeljem a boldogságot, és a boldogságot ugyanúgy megérdemlem, mint bárki más.

Itt kifejteném az utolsó fogalmat, vagyis a „bárki mást”. Nagyon fontos, hogy legyenek példaképeink, és hogy a célunkat segítő, annak elérését erősítő emberek vegyenek körbe minket: Ha folyton csak az egyedülálló barátainkkal csinálunk közös programot, akik hozzánk hasonlóan csak keseregnek a pártalálás kilátástalanságáról, és bizonygatják a „szingli élet” és függetlenség szépségeit, akkor hajlamosak leszünk az ő nézeteiket tekinteni valóságnak, így nehezebb lesz kilépni helyzetünkből. Ha azonban vannak családos vagy boldog párkapcsolatban élő családcentrikus barátaink, és inkább az ő tapasztalataikat, gondolataikat akarjuk megismerni, akkor sokkal nyitottabbá válunk arra, hogy a mi életünkben is beteljesülhessen az, amit ők már megvalósítottak. Hiszen ha más elérte, megteremtette magának a társas életből fakadó boldogságot, akkor miért ne tehetnénk azt mi is? Számomra a bátyám és családja vált példaképpé ebben az időben, és az engem körbevevő barátok is vegyesen oszlottak meg: az egyedülállókon kívül voltak köztük jó példát mutató családos emberek is, akikkel egyre gyakrabban kerestem a találkozási pontokat.

Ezek után vettem magamnak egy szív alakú rózsakvarcot, méghozzá azt, amelyik legelőször megragadta a tekintetemet. Az ágyam mellé helyeztem, és hittem benne, hogy bevonzza az igaz szerelmet az életembe. Nyilván nem a kő hozott össze az igazi Társsal, de legalább minden nap – reggel és este, mikor ránéztem – emlékeztetett legfőbb vágyamra, és növelte az elérésében való hitemet. Mivel legalább naponta kétszer a pártalálásra fókuszálta gondolataimat, erősítette is annak bekövetkezésének esélyét.

Éltem boldogan az életemet, élveztem a jelen pillanatait, és nyitottan álltam hozzá mindenhez és mindenkihez. Tudtam, mi a célom, de nem görcsöltem rá az elérésére, és nem türelmetlenkedtem. Mindig annak örültem és azért adtam hálát, amit az élet éppen hozott.

Egyszer csak betoppant a „nagy Ő”-m, előbb is, mint vártam. Egyszerűen és természetesen alakult köztünk minden, nem kellett semmit bonyolítani, felforgatni. Talán emiatt is éreztem azt, hogy ez a kapcsolat más lesz, mint a többi.

A fent leírtak alapján azt tanácsolom minden párkeresőnek, hogy fogalmazzák meg konkrétan vágyukat, táplálják magukban az elérésébe vetett hitet, és gondolataik ráfókuszálásával erősítsék is annak megvalósulási esélyét. De ne görcsösen, hanem lazán, könnyedén! Ezek után már csak várni kell, hogy a csoda megtörténjen:)