2014. augusztus 14., csütörtök

Hogyan találjuk meg Ő-t?



Napjainkban sajnos elég sok pár küzd a gyermekfogantatás nehézségével, illetve vannak, akik még a megfelelő társ megtalálásához sem jutottak el modern korunk erkölcsi és kapcsolatbeli torzulásai miatt. Szeretném mindenkiben tudatosítani, hogy nem a külvilágtól függünk, ugyanis minden bennünk van. Mi teremtjük meg a saját valóságunkat, ezért bármikor dönthetünk úgy, hogy változtatunk helyzetünkön. Ha pedig valóban, teljes szívből vágyunk valamire, akkor Isten is mellénk áll, hogy valóra válthassuk azt.
Kezdjük azokkal, akik még nem találták meg a családalapításhoz megfelelő társukat: Először is azt tanácsolom, hogy a külvilág helyett irányítsák a figyelmüket befelé, és vizsgálják meg önmagukat, tegyenek fel maguknak pár kérdést: Azonosulni tudok-e a valódi női szereppel? Nőként viselkedek-e? Nőként gondolkodok-e? Vágyom-e valóban arra, hogy Feleség és Anya legyek? Szeretem-e magam annyira, hogy megengedjem magamnak a boldogságot? Megfelelő helyre fókuszálom-e a figyelmemet (azaz a vágyaim vagy a félelmeim vezérelnek)? Vannak-e megfelelő példaképeim? Megfelelő emberek vesznek-e körül?

A keresztény hit tanításain elgondolkodva is visszatalálhatunk az igazi egységhez, és helyrerakhatjuk a modern kor társadalma által belénk szuggerált torzulásokat. Sok nő küzd manapság az egyenjogúságért, próbálja bizonyítani, hogy önállóan is megállja a helyét az életben, képes karriert építeni, sok pénzt keresni és nem függeni senkitől. A nemeknek azonban vannak ősi jogon, genetikában kódolt szerepei, mely szerint a nő dolga, hogy kialakítsa és fenntartsa az otthon és a család szeretetteljes légkörét, nevelje a gyerekeket, és átadja nekik minden tudását. Ez nem jelenti azt, hogy nem képes dolgozni, és hogy kevesebbet ér egy férfinál, sőt! Aki nőnek születik, sokkal többet bír, sokkal több területen kell helyt állnia, mint egy férfinak. A fő szerepköröket azonban szét kell választani: ha egy nő vágyik egy igazi férfira, akkor viselkedjen és éljen nőként, így társa is fel tudja venni mellette valódi szerepkörét.

Hogy könnyebb legyen megérteni életünk társának megtalálásának kulcsát, szeretném megosztani személyes történetemet, mely már több mint 3 éve kezdődött:

Párkeresésem első lépéseként megfogalmaztam magamban, majd le is írtam vágyaimat: hogy milyen társat szeretnék, hogyan képzelem el vele az életemet, milyennek képzelem el magamat mellette. Ezután következett a hitem megerősítése, vagyis annak tudatosítása, hogy amit megfogalmaztam, az valóban elérhető számomra. Szeretem magam annyira, hogy megérdemeljem a boldogságot, és a boldogságot ugyanúgy megérdemlem, mint bárki más.

Itt kifejteném az utolsó fogalmat, vagyis a „bárki mást”. Nagyon fontos, hogy legyenek példaképeink, és hogy a célunkat segítő, annak elérését erősítő emberek vegyenek körbe minket: Ha folyton csak az egyedülálló barátainkkal csinálunk közös programot, akik hozzánk hasonlóan csak keseregnek a pártalálás kilátástalanságáról, és bizonygatják a „szingli élet” és függetlenség szépségeit, akkor hajlamosak leszünk az ő nézeteiket tekinteni valóságnak, így nehezebb lesz kilépni helyzetünkből. Ha azonban vannak családos vagy boldog párkapcsolatban élő családcentrikus barátaink, és inkább az ő tapasztalataikat, gondolataikat akarjuk megismerni, akkor sokkal nyitottabbá válunk arra, hogy a mi életünkben is beteljesülhessen az, amit ők már megvalósítottak. Hiszen ha más elérte, megteremtette magának a társas életből fakadó boldogságot, akkor miért ne tehetnénk azt mi is? Számomra a bátyám és családja vált példaképpé ebben az időben, és az engem körbevevő barátok is vegyesen oszlottak meg: az egyedülállókon kívül voltak köztük jó példát mutató családos emberek is, akikkel egyre gyakrabban kerestem a találkozási pontokat.
Ezek után vettem magamnak egy szív alakú rózsakvarcot, méghozzá azt, amelyik legelőször megragadta a tekintetemet. Az ágyam mellé helyeztem, és hittem benne, hogy bevonzza az igaz szerelmet az életembe. Nyilván nem a kő hozott össze az igazi Társsal, de legalább minden nap – reggel és este, mikor ránéztem – emlékeztetett legfőbb vágyamra, és növelte az elérésében való hitemet. Mivel legalább naponta kétszer a pártalálásra fókuszálta gondolataimat, erősítette is annak bekövetkezésének esélyét.
Éltem boldogan az életemet, élveztem a jelen pillanatait, és nyitottan álltam hozzá mindenhez és mindenkihez. Tudtam, mi a célom, de nem görcsöltem rá az elérésére, és nem türelmetlenkedtem. Mindig annak örültem és azért adtam hálát, amit az élet éppen hozott.
Egyszer csak betoppant a „nagy Ő”-m, előbb is, mint vártam. Egyszerűen és természetesen alakult köztünk minden, nem kellett semmit bonyolítani, felforgatni. Talán emiatt is éreztem azt, hogy ez a kapcsolat más lesz, mint a többi.
A fent leírtak alapján azt tanácsolom minden párkeresőnek, hogy fogalmazzák meg konkrétan vágyukat, táplálják magukban az elérésébe vetett hitet, és gondolataik ráfókuszálásával erősítsék is annak megvalósulási esélyét. De ne görcsösen, hanem lazán, könnyedén! Ezek után már csak várni kell, hogy a csoda megtörténjen:)



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése