Fizikális
értelemben a fogantatás a pete ondó általi megtermékenyítését jelenti a petevezetékben,
mely később beágyazódik a méh puha nyálkahártyájába, és fejlődni kezd. Megtermékenyítéskor
az ondósejt farka leválik, feje elkezd duzzadni, összeolvad a petesejttel, és
így egy testté válnak.
Nem
csodálatos? Egy nő és egy férfi egymás iránt érzett szerelméből táplálkozva
képes egy új élet foganni, kinek teste kettejük sejtjeinek összeolvadásából
keletkezik. Itt szeretnék átkapcsolni a misztériumra, vagyis arra, mi történik ekkor
egy magasabb síkon.
Minden
találkozás előre meg van írva, még akkor is, ha annak okára csak jóval később
jövünk rá. Így szeret egymásba két ember is, és így alakítanak ki érzelmi
szövetséget egy életen át. Amennyiben szerelmüket gyermekáldás pecsételi meg,
úgy bizonyos, hogy a kettejük közötti kapcsolat az Égből ered és közös
küldetésük van az Életben. Hiszen ilyenkor Isten úgy dönt, hogy kettejüket
választja, hogy sáfárkodjanak a gyermek felett, amíg felnő. Ez a feladat minden emberi élet legfontosabb feladata, mely hatalmas felelősséggel és személyiségfejlődéssel jár. És hogy kinek felelünk? Elsősorban Istennek, hogy a ránk bízott feladatot neki tetsző módon tudjuk elvégezni, vagyis olyan gyermeket tudjunk nevelni, aki a jóságot és a Szeretet képviseli itt a Földön.
Gyermekünk
pocaklakó időszakában is rá fogunk már döbbenni, mennyire nem mi irányítjuk őt:
már ekkor szabad akarattal rendelkező személyiség, aki bizonyos ingereket
kedvel, bizonyosakat nem, önálló életritmust folytat, kedve szerint mocorog
odabent, és születésének időpontja is előre meg van írva. Már ekkor tudatosítanunk
kell magunkban, hogy ő nem egy tudatlan, alap szintről induló csöppség (még ha
csöpp testbe is van zárva), hanem egy igenis fejlett, öntudatos emberke, akinek
nagyon sokat adhatunk hozzá életéhez, viszont legalább ugyanennyit kaphatunk is
tőle.
Legyünk
ezért az elmondhatatlan ajándékért hálásak Istennek minden nap minden percében, és már gyermekünk pocaklakó korában kezdjük el a kapcsolatfelvételt. Gondolatban beszélgessünk
vele, hogy élvezze ki pocaklakásának minden percét, mert sosem leszünk olyan
közel egymáshoz, mint ebben az időszakban. Kérjük meg, hogy egészségesen
cseperedjen odabent, hogy szívjon magába minden tőlünk kapható, számára
szükséges táplálékot, és hogy mire eljön születésének pillanata, addigra
testileg-lelkileg legyen felkészülve a kinti Életre. Biztosítsuk a felől, hogy
ugyanolyan biztonságot adó és szeretetteljes környezet várja majd idekint, mint
amilyen a pocakunkban körülvette.
