2014. augusztus 14., csütörtök

Azoknak, akiknél nehezen érkezik a jövevény...



Most pedig térjünk ki azokra a párokra, akik a gyerekfoganás nehézségeivel küzdenek. Elsőként azt tanácsolnám nekik, hogy gondolkodjanak el az alábbi kérdéseken: Valóban vágyok saját családra és gyerekre? Valóban a jelenlegi társammal szeretnék közös gyereket? Tudok-e teljesen azonosulni a férfi/női szerepkörrel? Milyen félelmeim vannak a gyerekvállalással kapcsolatban?
Az utolsó kérdést szeretném bővebben kifejteni, ugyanis a félelmek tudják a legjobban blokkolni vágyaink beteljesülését. Lehetséges, hogy félünk a kötöttségtől, attól, hogy a gyerekvállalás korlátokat fog jelenteni nekünk. A korlátokat nem egy gyerek állítja életünkben, hanem mi magunk. Saját döntésünk, hogy családunk gyarapodása miatt beszűkítjük vagy kitágítjuk életünket. Hiszen egy gyerek azt veszi természetesnek, amit a szüleitől példaként lát és tapasztal. Nálunk is sokkal nyitottabb még mindenre, ezért ő maga korlátolni biztosan nem akar majd minket.
Félelmünk másik tárgya lehet az anyagi biztonság. Sokan azért nem mernek gyereket vállalni, mert még előtte lakásra, családi házra, autóra gyűjtenek, vagy félnek, hogy nem lesz pénzük felnevelni a kicsit. Itt idéznék egy sort a Bibliából: „Ahová Isten bárányt ad, oda legelőt is ad.” Sosem tudhatjuk, hogy mit hoz a jövő: a jelen anyagi biztonsága váratlan fordulatok miatt akár meg is inoghat, de igaz ez fordítva is: a jelen bizonytalansága a megfelelő pozitív hozzáállással és kitartással bármikor jobbá fordítható. Az élet természetes része a folytonos változás, így az is, hogy egyszer kicsit jobb, egyszer kicsit rosszabb. Ne feledjük, hogy egyszer minden elmúlik: ezért a hullámhegyek idején igyekezzünk minél jobban feltöltődni energiával és hittel, a hullámvölgyek idején pedig ne engedjük, hogy elhatalmasodjon rajtunk a félelem, hanem bízzunk és tartsunk ki. Hiszen mind a jó, mind a rossz elmúlik. Merjünk tehát az anyagiaktól függetlenül visszakapcsolódni a szeretethez, és engedjük, hogy egy új élet még többet hozzon életünkbe! Vajon öreg korunkban mi hozna boldogságot az életünkbe? Az, ha párunkkal, gyerekek nélkül egy pazar házban élhetnénk, melynek az udvarában két luxusautó parkol, és magányos csend lengene be mindent, vagy az, ha egy szerényebb házban várhatnánk hétvégi ebédre gyermekeinket és unokáinkat, és gyerekzsivaj lenghetne be mindent? Persze a pénz és a gyerekek megléte együtt is lehetséges, ám semmiképp se válasszuk az előbbit az utóbbi kárára.
Sok nő fél a testi átalakulástól és magától a szüléstől. Őket szeretném biztosítani a felől, hogy ha eléggé tudatosan élünk, odafigyelünk a táplálkozásunkra és a testmozgásra, valamint testileg és lelkileg is felkészülünk a szülésre, akkor ezt a folyamatot nem terhességként, hanem valódi áldott állapotként tudjuk megélni. Itt is csak azt tudom hangsúlyozni, hogy életünk alakulásáért mi vagyunk a felelősek, és rajtunk múlik, mit hogyan élünk meg: problémaként vagy csodaként. Ahogyan testünk képes átalakulni, úgy képes vissza is alakulni, nem beszélve arról, hogy az anyává válás még inkább kibontakoztatja egy nő nőiességét mind lelki, mind testi szinten.
A legfontosabb, hogy megtanuljuk figyelmünket és gondolatainkat céljainkra – ez esetben a gyermekáldásra - koncentrálni a kifogások és félelmek helyett. Felejtsük el, hogy félünk attól, mit hoz a jövő, hiszen azt sosem tudhatjuk. Felejtsük el, hogy a saját, esetleg nehézségekkel teli gyerekkorunk, vagy generációs átkok, esetleg környezetünk negatív befolyásolása okolható azért, mert nem lehet gyerekünk. Tudatosítsuk magunkban, hogy minden pillanatban megváltoztathatjuk az életünket, ha úgy döntünk, hogy a félelmeket elengedjük, a gondolatainkban rejlő energiát pedig céljainkra fókuszáljuk, és ezért minden nap imádkozunk Istenhez. Ne bonyolítsuk túl életünket és ne keressünk kifogásokat: inkább tegyük a dolgunkat, élvezzük a jelent, és higgyünk a vágyainkat beteljesítő jövőben. Egyszerűbben fog menni, mint gondolnánk!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése