Most
pedig térjünk ki azokra a párokra, akik a gyerekfoganás nehézségeivel küzdenek.
Elsőként azt tanácsolnám nekik, hogy gondolkodjanak el az alábbi kérdéseken:
Valóban vágyok saját családra és gyerekre? Valóban a jelenlegi társammal
szeretnék közös gyereket? Tudok-e teljesen azonosulni a férfi/női szerepkörrel?
Milyen félelmeim vannak a gyerekvállalással kapcsolatban?
Az
utolsó kérdést szeretném bővebben kifejteni, ugyanis a félelmek tudják a
legjobban blokkolni vágyaink beteljesülését. Lehetséges, hogy félünk a
kötöttségtől, attól, hogy a gyerekvállalás korlátokat fog jelenteni nekünk. A
korlátokat nem egy gyerek állítja életünkben, hanem mi magunk. Saját döntésünk,
hogy családunk gyarapodása miatt beszűkítjük vagy kitágítjuk életünket. Hiszen
egy gyerek azt veszi természetesnek, amit a szüleitől példaként lát és
tapasztal. Nálunk is sokkal nyitottabb még mindenre, ezért ő maga korlátolni
biztosan nem akar majd minket.
Félelmünk
másik tárgya lehet az anyagi biztonság. Sokan azért nem mernek gyereket
vállalni, mert még előtte lakásra, családi házra, autóra gyűjtenek, vagy
félnek, hogy nem lesz pénzük felnevelni a kicsit. Itt idéznék egy sort a
Bibliából: „Ahová Isten bárányt ad, oda legelőt is ad.” Sosem tudhatjuk, hogy
mit hoz a jövő: a jelen anyagi biztonsága váratlan fordulatok miatt akár meg is
inoghat, de igaz ez fordítva is: a jelen bizonytalansága a megfelelő pozitív
hozzáállással és kitartással bármikor jobbá fordítható. Az élet természetes
része a folytonos változás, így az is, hogy egyszer kicsit jobb, egyszer kicsit
rosszabb. Ne feledjük, hogy egyszer minden elmúlik: ezért a hullámhegyek idején
igyekezzünk minél jobban feltöltődni energiával és hittel, a hullámvölgyek
idején pedig ne engedjük, hogy elhatalmasodjon rajtunk a félelem, hanem bízzunk
és tartsunk ki. Hiszen mind a jó, mind a rossz elmúlik. Merjünk tehát az
anyagiaktól függetlenül visszakapcsolódni a szeretethez, és engedjük, hogy egy
új élet még többet hozzon életünkbe! Vajon öreg korunkban mi hozna boldogságot
az életünkbe? Az, ha párunkkal, gyerekek nélkül egy pazar házban élhetnénk,
melynek az udvarában két luxusautó parkol, és magányos csend lengene be mindent,
vagy az, ha egy szerényebb házban várhatnánk hétvégi ebédre gyermekeinket és
unokáinkat, és gyerekzsivaj lenghetne be mindent? Persze a pénz és a gyerekek
megléte együtt is lehetséges, ám semmiképp se válasszuk az előbbit az utóbbi
kárára.
Sok
nő fél a testi átalakulástól és magától a szüléstől. Őket szeretném biztosítani
a felől, hogy ha eléggé tudatosan élünk, odafigyelünk a táplálkozásunkra és a
testmozgásra, valamint testileg és lelkileg is felkészülünk a szülésre, akkor
ezt a folyamatot nem terhességként, hanem valódi áldott állapotként tudjuk
megélni. Itt is csak azt tudom hangsúlyozni, hogy életünk alakulásáért mi
vagyunk a felelősek, és rajtunk múlik, mit hogyan élünk meg: problémaként vagy
csodaként. Ahogyan testünk képes átalakulni, úgy képes vissza is alakulni, nem
beszélve arról, hogy az anyává válás még inkább kibontakoztatja egy nő
nőiességét mind lelki, mind testi szinten.
A
legfontosabb, hogy megtanuljuk figyelmünket és gondolatainkat céljainkra – ez
esetben a gyermekáldásra - koncentrálni a kifogások és félelmek helyett.
Felejtsük el, hogy félünk attól, mit hoz a jövő, hiszen azt sosem tudhatjuk.
Felejtsük el, hogy a saját, esetleg nehézségekkel teli gyerekkorunk, vagy generációs átkok, esetleg környezetünk negatív befolyásolása
okolható azért, mert nem lehet gyerekünk. Tudatosítsuk magunkban, hogy minden
pillanatban megváltoztathatjuk az életünket, ha úgy döntünk, hogy a félelmeket
elengedjük, a gondolatainkban rejlő energiát pedig céljainkra fókuszáljuk, és ezért minden nap imádkozunk Istenhez. Ne
bonyolítsuk túl életünket és ne keressünk kifogásokat: inkább tegyük a
dolgunkat, élvezzük a jelent, és higgyünk a vágyainkat beteljesítő jövőben.
Egyszerűbben fog menni, mint gondolnánk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése